TAAZZüB a. (ar. azeb'den ta'azzüb). Esk. Bekâr kalma, evlenmeme. Kaynak: Büyük Larousse
TAAZZüB a. (ar. azeb'den ta'azzüb). Esk. Bekâr kalma, evlenmeme.
Kaynak: Büyük Larousse
TAAZZüB a. (ar. azeb'den ta'azzüb). Esk. Bekâr kalma, evlenmeme. Kaynak: Büyük Larousse
YORUMLAR