TAHAZZüN a. (ar hüzdden tahazzün). Esk. Hüzünlenme, kederlenme. Kaynak: Büyük Larousse
TAHAZZüN a. (ar hüzdden tahazzün). Esk. Hüzünlenme, kederlenme.
Kaynak: Büyük Larousse
TAHAZZüN a. (ar hüzdden tahazzün). Esk. Hüzünlenme, kederlenme. Kaynak: Büyük Larousse
YORUMLAR